2008. október 28., kedd

Már megint rászedtek valamire... :)

Amióta elkezdtem olvasgatni Ildi és Ildi blogját, már többször bepaliztak valami szuper játékra. :) Ez az utóbbi olyan jól sikerült a részükről, hogy 2 napja megállás nélkül azon filózom, mik is fognak velem történni 1, 2 és 3 év múlva. Most megpróbálom összeszedni. :)


2009.október 28.


Már az új albérletünkben lakunk január óta, és pár hónapja elkezdtük fűzni a főbérlőnket, hogy ugyan adja már el nekünk azt a szuper kis házat. Természetesen már minden fölösleges falat kibontottunk, meg csináltunk magunknak egy szuper könyvespolcot (bár azt a méretet nem tudom, hogy illik-e még csak így "könyvespolcnak" hívni, magunkat ismerve kb 5m x 2,5m...), meg egy mégszuperebb konyhaszekrényt. Természetesen tölgyfa az egész. Béci ki van akadva, hogy a National Geographic kiadott 6 újabb könyvet, amiket mindet szeretnénk megvenni. És hiába vesszük folyamatosan, mindig több lesz. Mikor lesz így teljes a sorozatunk...??
Mindeközben mind a ketten be vagyunk zsongva, tervezzük a szaporulatot.
A macskánk megszokta az új helyét, és ismét ő a kerület réme.
Nekem a suliban nincs sok tantárgyam, de azok küzdősek nagyon. De azért csinálom, hiszem már nagyon meganultam beosztani az időmet. Így minden nap jut idő főzésre, tanulásra és természetesen a teaházra is, ahol még nincsenek olyan nagyon sokan, de nem aggódunk, mert már van 2 állandó alkalmazottunk.
Ja, és a nyár óta papírom van róla, hogy házi rabszolga lettem. :)

2010.október 28.

Idén nyáron végre elmentünk nyaralni. Voltunk 1,5 hetet anyuékkal közösen külföldön, és 2,5 hetet kettesben Magyarország körúton.
Már van egy valamekkora kislányunk, vagy valamekkora kisfiaink. (Bocsi, ezt még nem tudom hogy lesz a sorrend, előbb a lány, és utána az ikerfúk, vagy fordítva...). Ezzel nekem lett 2 (vagy 3) gyerekem, mert Béci imád vele játszani, én meg csinálhatok minden mást. De aztán persze csere, és én vagyok a kiskölökkel, Béci meg csinál minden mást. :)
A házunk már készen van, szuper sütőt vettünk, amivel mindenféle finomakat készíthetek.
A suli most fél évig talonba van rakva, de következő félévben folytatom. Már a 3. évnél járok, lassan elkezdek keresni magamnak szakmai gyakorlathoz állásokat.
A teaházban már állandósult a jó forgalom. Van 2 alkalmazottunk és egy üzletvezetőnk is. Nekünk nem kell mindig ott lennünk, de azért amikor nincs valami már halaszthatatlan dolgunk ott vagyunk-azaz állandóan. Végre én is rendesen értek a papírmunkákhoz, nem csúszva adjuk le a fontos papírokat, és amikor jönnek ellenőrizni, akkor sem tudnak mivel megfogni.

2011.október 28.

Bécivel még mindig ugyanolyan minden, mint a legelején. Igazán jó dolog vele együtt lenni. A munkánkat is mindenhol, mindig együtt csináljuk.
Már a kertünkben teremnek mindenféle finomak, tettünk is el befőtteket, diót, volt saját paradicsomunk és krumplink is. Na nem valami sok, mert ez az 1. év, hogy foglalkozunk vele, de azért arra a kevésre nagyon büszkék vagyunk.
Kis utódok szépen növögetek, a nagyszülők meg folyton ellopják őket tőlünk. Anyukám mégsem küldi ki ránk az ÁNTSZ-t, ahogy 3 évvel ezelőtt viccelődött, mert mindig rend és tisztaság van nálunk, még az ő mércéjével is. Béci anyukája is rávette magát, hogy Pestre költözzön, talált is magának egy szuper kis lakást. Ő is rendszeresen ott lóg nálunk, és az unokákat tanítja mindenféle csuda dologra. :)
Azóta az asztalosműhelyünk is beindult szépen, sok-sok lámpát, bútort tudunk eladni, kezdünk kimászni az adósságainkból. A sulival is szépen haladok, már megtaláltam, hogy hol fogok elhelyezkedni, miivel látták, hogy már van gyerekem, nem aggódtak, hogy le fogok lépni tőlünk rövid idő után - ahogy azt ők hiszik... :)

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Neked is megvannak az álmaid:D, örülök hogy velem játszottál, és most megint rászedlek, ha még lehet, de nembaj, mert legalább kicsit gyakrabban örüvendeztetsz meg minket bejegyzéssel. Puszi