Igazi kandúriember

Teljesen függők lettünk. Imádjuk a kertet, és szerencsére az a helyzet, hogy a barátaink is imádják. Az elmúlt 3 héten több kedves ismerősünk tette nálunk látogatását, mint az elmúlt 3 évben. Ennek én igazán örülök, mert kipróbálhatom főzőtudományomat, és tesztelhetem is a szerencsés/szerencsétlen (mindenki döntse el maga, melyik csopotrba tartozónak érzni magát) vendégeinken. Tegnap is jártak nálunk ketten. Kicsit üzleteltünk, ugyanis isteni finom süteményekkel és bonbonokkal foglalkozik a pár, bár mindketten vegyész végzettségűek. (látszik, emnnyit számít a diploma...). Nem szeretem az édességet, ebből kifolyólag nagyon ritkán is eszek. De az övék valami isteni volt!!! Mindet sajátkezűleg készítik, és nem tartalmaznak semmilyen színezéket vagy mesterséges anyagot. Nagyon küzdenek, de nem akarnak olyan "mű" bonbonokat készíteni, amik mostanság a piacon vannak. Akit érdekel, itt van a cukrászda linkje. (Fogják még szépítgetni, most a tartalom a lényeg.) Hivatalosan még nem működnek, de barátoknak (tehát bárkinek, aki engem megkér...) szívesen készítenek bármit. Úgyhogy nézzétek a honlapot és kérjetek (nem titkolom, ez egy kicsit reklámszagú, mert annak is szántam, de ők annyira jók, hogy megérdemlik a reklámot). És ősztől nálunk is lesznek ezek a nyamik és meg lehet kóstolni.

Nade! Mi köze a címnek az előzményekhez? Eddig semmi. Macskánk is megszokta nagyon a kertet, alig akar bejönni a házba. Eleinte féltünk, hogy mi lesz vele, nehogy elszökjön vagy elkergesse a többi, már utcához szokott macskusz, de eddig semmi gond nem volt. Amikor kiáltok neki, azonnal ott van. Valószínűnek tartom, hogy a kertünknél messzebb azért nem merészkedik (köszönet ezért neki), de akkor is. Azt hiszem, ez egy igazán kedves dolog egy KANDÚR részéről, hogy az első szóra már ott is van nálunk. Persze utána kezdődnek az egyeztető tárgyalások, hogy naaaa, csak egy kicsit engedj már ki, igérem jó cica leszek, meg társai. :) És persze mi majdnem mindig engedünk neki.
Ezeket az előzményeket csak azért írtam le, hogy érthető legyen a valamelyik reggeli riadalmunk. Hossza keresgélés és kiabálás után csak nem jött haza Szőnyeg. Már elképzelni sem tudtuj, hogy mi lehet vele, mikoris felfedeztük, hogy a tetőn gubbaszt. Hogy hogy a fenébe ment oda fel, fogalmam sincs, de elég mókásan mutatott. :) Kihúzta magát, mint büszke macska, aki életében először mert felmenni ilyen borzasztó magasra (2-2,5 m), de ugyanakkor látszott, hogy totál be van rezelve. Kicsit talán hálás is volt nekünk, hogy lehívtuk onnan. :)

És most itt a legújabb dicsőség! :)Köszönet mindezért Ildinek, majd igyekszem érte megdolgozni...receptek, saját készítésű teaház zászló meg iylenek , természetesen dokumentálva...

Egyetlen bajom van csak, hogy kevesek blogját olvasom, és azok is szinte mind kaptak már.

De azért akad..

Elsőnek az anyukámnak, mert nagyon sok szép verset és gondolatot oszt meg az emberekkel. És ez ritka, úgyhogy azt gondolom, ezt megérdemli. És akik engem olvasnak ők is nyugodtan meglátogathatják, mert találhatnak napvidítót sokat. Most költözött ide, de ezt még fejlesztgetem neki.

A második az öcsémé, aki ugyan nem épp a költői hangnemet üti meg, és leginkább akkor szokott írni, mikor eldurran az agya, engem jól megnevettetett. és ha valaki szereti a metál ill. rock zenét, akkot itt találhat kedvére. Úgyhogy ő a humoráért kapja.

Most én ezt a kettőt tudom nem díjazottaknak kiosztani, de azért leírom, hogy ha előbb kaptam volna , akkor ki és miért kapott volna.

Ildi, alias Szilda azért a kitartásért és erőért, amivel mindenhez hozzá tud állni. Nagy példakép számomra, mert amit kitalál, azt véghez is viszi, és nincs olyan, hogy "lehetetlen". Meg persze azért is, mert nagyon szeretek vele komolyabb dolgokról is beszélgetni, és ilyen emberből sincsen sok..

A változatosság kedvéért a következő Ildi, akiből mindig olyan jókedv árad, hogy az átragad másokra is. Még ha ezen csodálkozol is, nekem mindig az a benyomásom, hogy körülötted süt a nap. :)

És végül, de nem utolsó sorban Olivér baba, aki folytatja szülei hitvallását a maga kis beszéd nélküli módján. De ne mondjátok, hogy soha nem rakok képet, Zuzu manónan ezért: